Mi is a baj étkezéseink összeállításában?

Az egészséges étrend keresése nyomán sokan egész a paleolit korig visszamennek, és a paleolit kori ember étrendjét próbálják rekonstruálni. Jómagam 14 éve vizsgálom táplálkozásunk egészségkárosító hatásait, véleményem szerint szükségtelen az őskorig visszamennünk, mert táplálkozásunk csak 400-500 éve változott meg gyökeresen.

A könnyen felszívódó szénhidrátoknak az utóbbi pár évszázadban bekövetkezett 200-szoros növekedése étrendünkben már mérgező dózis. Ezt az iszonyatos növekedést szervezetünk nem tudja hatástalanítani, így egy idő után egészségkárosodásokat szenvedünk.

Azokat a szénhidrátokat nevezzük könnyen felszívódó szénhidrátoknak, melyek glikémiás indexe 50 felett van. Igazán egészséges szénhidrátoknak viszont csak azokat tekinthetjük, melyek glikémiás indexe 35 alatti.

A glikémiás index a szénhidráttartalmú étel vércukoremelő hatását mutatja. A glükóz glikémiás indexe 100, a meggy glikémiás indexe viszont például csak 20. Azonos szénhidrátmennyiség mellett tehát a glükóz vércukoremelő hatása ötszöröse a meggyének.

Kolumbusz miután felfedezte Amerikát, a barna és a fehér cukor beözönlött Európába, ezen kívül más, főleg szénhidráttartalmú növények, mint a búza, kukorica termesztése is átterjedt az öreg kontinensre.

Az európai ember étrendje ekkor kezdett gyökeresen megváltozni. Ennek eredményeként mára a könnyen felszívódó szénhidrátok uralják étrendünket. A cukrozott üdítőitalok, sütemények, csokoládék, fehér kenyér, burgonya, rizs, stb. mind, mind könnyen felszívódó, agresszív szénhidrátokat tartalmaz.

Nézzük meg az ilyen magas glikémiás indexű, a vércukrunkat hirtelen emelő szénhidrátok egészségkárosító hatásait:

• A könnyen felszívódó szénhidrátok közömbösítik a gyomor savas hatását, így az emésztési folyamatok károsodnak.
• Az amúgy is tápanyagszegény ételeinkben lévő vitaminok, ásványi-anyagok nyomelemek felszívódása így tovább romlik.

Azt mondják a szénhidrátok energiát adnak, ezért a hivatalos egészségügyi szervezetek álláspontja szerint, a napi energiabevitelünknek 17%-át fehérjéből, 20-25%-át zsírból, 63-58 %-át szénhidrátból ajánlatos fedezni. Ez az arány elgondolkodtató, annak a ténynek az ismeretében, hogy szervezetünk hosszabb távon csak szénhidrát nélkül lenne képe működni. Testünk zsírból és fehérjéből is képes energiát előállítani.

Az esszenciális aminosavakat, és az esszenciális zsírsavakat azonban csak kívülről fehérjék, zsírok és olajok formájában tudjuk bevinni, mert ezeket szervezetünk nem képes előállítani.

A naponta elfogyasztott kb. 2500 kcal 63%-át szénhidrátból bevinni ezek tükrében meggyőződésem szerint téves elképzelés. Ha így gondolkodunk, a mai kor emberét egy hátizsákos hegymászónak képzeljük, akinek a hátizsákja tele kell legyen szénhidráttal, hogy meglegyen a kellő energiája. Az emberi szervezet ennek ellenére úgy van megalkotva, hogy a zsírraktárak hosszú távon is tudják biztosítani az energiát szervezetünknek, szénhidrátbevitel nélkül is.

Nagyon kis mennyiségű szénhidrátra csupán agyunknak, vörös vértestjeinknek, és mellékvesénknek van szüksége, más szerveink, mint például a szívizmunk is a zsírsav oxidációból származó energiát képesek jobban felhasználni. A modern kori szénhidrát dús táplálkozásunk viszont mellőzi szervezetünk alapvető energiatermelő mechanizmusát, a zsírsavoxidációt.

Ha fő energiaforrásunk a szénhidrát, vércukrunk jelentősen megemelkedik, ezért viszonylag sok inzulin termelődik, ez a sok inzulin két étkezés között a normál tartomány alá csökkenti vércukrunkat, ilyenkor fáradtnak, gyengének érezzük magunkat. A megnövekedett szénhidrát fogyasztással elértük, hogy egy fáradt, energiaszegény civilizációban élhetünk. A cukor testi egészségünk rovására lát el bennünket rövid ideig tartó, csalóka energiával.

Mikor már a túlzott inzulin termelődés sem tudja vércukorszintünket a normál tartományban tartani, kialakul a cukorbetegség.

Cukorbetegségben a magas vércukorszint miatt megnő a vér triglicerid és a rossz, LDL koleszterin szintje, ereink elveszítik rugalmasságukat, ezek pedig szívbetegséghez vezethetnek. A vérben lévő felesleges glükóz fehérjéhez kötődik, emiatt fehérjéink károsodnak, így egy idő után minden szervünk roncsolódik. A magas inzulinszint fokozza a vérnyomást, a szervezet gyulladásos állapotba kerül.

Az egészséges étrendnek maximum 40-45%-ban szabadna szénhidrátokat tartalmaznia. Tápanyagszükségletünket emellett 25%-ban fehérjéből és 30-35%-ban telítetlen zsírokból, olajokból kellene fedeznünk. A szénhidrátokat szigorúan meg kell válogatnunk glikémiás index alapján, cukorbetegeknek kizárólag az alacsony, 50 alatti glikémiás indexszel rendelkező szénhidrátok fogyasztása ajánlott

Az inzulinrezisztencia kialakulása miatt 2-es típusú cukorbetegségben drasztikus lépésre nem szánhatjuk el magunkat. Drasztikus lépés alatt azt értem, hogy a napi szénhidrátbevitelünket nem korlátozhatjuk hirtelen napi 40g alacsony glikémiás indexű szénhidrátra.

Cukorbetegségben csak apró lépésekben haladhatunk. Megtehetjük az első lépést azzal, hogy a vacsorát DIABELL-el váltjuk ki. A DIABELL 25 glikémiás index alatti táplálék, alacsonyan, de mégis stabilan tartja a vércukorszintet. A benne lévő béta-glukán és glükommanán vízben oldható rostok lehetővé teszik, hogy a DIABELL-ben lévő szénhidrát lassan, időben elhúzódva szívódjon fel.

Cukorbetegségben általánosságban megfigyelhető a májkárosodás, amit a DIABELL-ben a 80% szilimarint tartalmazó Máriatövis kivonat hatékonyan gátol.

Az inzulinrezisztenciát a DIABELL-ben lévő fahéj kivonat, a Glutamin aminosav, a Gymnema Sílvestre gyógynövény és a króm egy idő után csökkenti. 

Cukorbetegségben a sejtek oxidatív károsodása megnő,  a DIABELL-ben lévő antioxidánsok (C-vitamin, alfa-lipponsav, cink, citrus-bioflavonoid) védik a cukorbeteg szervezetét az oxidatív károsító hatások ellen.